Védekezés a beázás ellen - 3. rész

Háromrészes cikksorozatunk befejező részében is tovább boncolgatjuk a beázás elleni védekezés témakörét.

Tehát ha van is a terasz alsó rétegén szigetelés a burkolat alatt, akkor is maximum a beázás következményeit ússzuk meg, a felfagyást sajnos nem. Ezért a felfagyás elleni védekezés szempontjából (a szakszerű burkolat készítésen túl) a szigetelés nem az elsődleges megoldás.

A terasz beázása és felfagyása szakszerűen elkészített burkolat esetén csak úgy előzhető meg, ha időnként megnézzük, hogy a fugázás épsége megmaradt-e.

A fugák repedését észlelve azt azonnal ki kell javítani.

Ezzel az apró figyelemmel rendkívül megnövelhetjük a terasz burkolatának élettartamát.

Második számú védvonalként, a terasz teljeskörű szigetelésére lesz szükség. A terasz teljes körű szigetelést kétféleképpen lehet kivitelezni:

• előre megtervezett módon
• vagy utólagosan.

Előre megtervezettnek azt hívjuk, amikor már a terasz betonozásakor gondoskodunk a szigetelésről. Két beton réteg közé kátrányt és bitumen szigetelést célszerű tenni. Ez a legjobb módszer a terasz beázása ellen.

Természetesen a kétrétegű beton közötti vízszigetelés is csak akkor nyújt 100%-ban hatásos védelmet, ha a szigetelést hozzáértő szakember végzi, ugyanis a bitumen lemezek átfedését tökéletesen össze kell olvasztani. Ugyanilyen gondossággal kell elkészíteni a sarkoknál, a falak csatlakozásánál és az áttöréseknél is a szigetelést, mert a legkisebb hiba is komoly károkat képes okozni.

A burkolat alá jutó víz előbb vagy utóbb megtalálja ezeket a hibákat, ami beázást okoz a meglévő szigetelés ellenére is. Nagyon sokszor előforduló  jelenség, ezért fontos kiemelni, hogy ne a kőműves végezze el az ilyen munkát, mert sok esetben sajnos nem rendelkeznek kellő szaktudással és precizitással.

Utólagosnak azt nevezzük, amikor előre nem készül szigetelés az aljzaton, így utólag kell azt elkészíteni. Erre számtalan gyártónál lehet kapni megfelelő anyagot. Megfelelőnek a külső térre használható anyagot hívják.

A megszilárdult szigetelésre közvetlenül, flexibilis ragasztóval célszerű a burkolólapokat ragasztani.
A tökéletesen elkészített utólagos szigetelés megóvja az alatta levő helyiséget is a beázástól, feltéve ha rendelkezünk ilyennel.

Fontos azonban, hogy az utólagos szigetelés sem óvja meg a burkolatot a felfagyástól.  Fuga, repedés, túlzott vízbejutás, felfagyás. Védekezés = a fuga állapotának rendszeres vizsgálata, károsodás esetén azonnali javítás.

Ezt a problémát oldották meg a fejlesztőmérnökök azáltal, hogy olyan vízszigetelési rendszert alkottak meg, amely esetében a burkolaton a fuga direkt átengedi a csapadékot, majd a bejutott vizet elvezetik a teljes felület alól. Ugyanakkor bár jóval  költségesebb ez a módszer, mégis hatásosabb lehet hosszútávon.

Tető: a porhó elleni védekezés

A magas tetős épületeket a legtöbb esetben az úgynevezett kiselemes fedőanyagok védik az esőtől és a hótól. Az ilyen tetőfedő anyagok vízzáróak, vagyis lejtés- és kereszt irányban sem juthat csapadék a tető alá a takarások miatt.

Az elemrátakarások ugyanakkor nem olyan kapcsolatok, hogy a szél nyomásának hatására teljesen megakadályozzák a csapadék bejutását a tető alá. Az eső alig jelent veszélyt e tekintetben, viszont a hó már kritikus lehet.

Az eső ugyanis gyorsan lefolyik a tetőről, a hó viszont a tető hajlásszögétől függően megvastagodhat és sok esetben csak lassan olvad el, tehát előfordulhat, hogy sokáig a tetőn marad. A porhóra ez ugyan kevéssé jellemző, viszont friss állapotában a szél hatására a tetőfedő anyagok résein könnyedén bejuthat a tetőtérbe és ott elolvadva beázásokat okozhat.

A tetőtéri beázásokat nemcsak az elcsúszott és megfelelően a helyükre nem igazított cserepek közötti hézagok, hanem a tetőfedéskor elkövetett hibák is okozhatják.

A porhó kissé eltérő tulajdonságú a szokványos hótól, mert apró szemű, valamint hideg időben nem tapad össze. Így a szél lényegében bárhová befújhatja a kis pelyheket, melyek szinte ellenállás nélkül áthatolhatnak a különböző réseken. Ezért még a várható hóesés előtt célszerű alaposabban átvizsgálni a tetőtereket, majd az észlelt hibákat mielőbb megszüntetni, még akkor is, ha ez jelentős plusz munkát jelent. Ezt a részt kihagyva ugyanis a továbbiakban komoly károkat okozhat magában a tető szerkezetében is a hóesés, különösen a porhó.

A beépítetlen tetőterekben a felderítés lényegesen könnyebb, hiszen a tetőfedő anyagok között észrevehető rések a szó szoros értelmében világítanak a külső fény miatt. Ilyen esetekben minden rést és repedést meg kell vizsgálni, különös gondot fordítani arra, hogy a fedőanyag megfelelő elmozdításával megszüntethető-e a hézag. A cserepek keresztirányú rátakarását a darabok szélső kialakítása biztosítja leginkább, ezzel tehát nem igen lehet baj.

A lejtésirányban a cserepek egymásra fedésének a mértéke azonban már alapjáraton kritikus lehet, főként ha eredetileg nem tartották be az előírt tetőléc távolságot. Ez a probléma ugyanis azt jelenti, hogy kisebb lett a cserepek egymásra fedése és már a kisebb mértékű elmozdulások is megteremthetik a porhó tetőtérbe jutásának lehetőségét.

A 2-3 cm-es rátakarások már helyből kevésnek bizonyulnak a kellő vízzáráshoz, az elmozdult cserepek pedig tökéletes utat teremtenek a porhó, valamint erősebb szélnyomás esetén még az eső tetőtérbe jutására is. Ezért a lehető legaprólékosabban át kell vizsgálni, hogy legalább ez a csekély mértékű rátakarás minden cserépnél fellelhető legyen, hézag pedig semmiképpen se. Különösen az épületbádogos szegélyek esetében fontos a cserepek kellő ráfedése, főként, ha például a lemezelés minimális szélessége sem adott.

Ha a lemez függőeleges felhajtása nagyon alacsony méretet ölt és a cserepek is alig takarják a lemez szélét, akkor a porhó szinte biztosan bejuthat a fedések alá.

Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy a cserepek szélét - amennyire lehetőségünk engedi - a lehető leginkább hézagmentesen a lemezre kell igazítani és az egymásra fedésüket is résmentesen kell kivitelezni.

A kúpcserepek egymásra csatlakozását is célszerű megvizsgálni, mert az ilyen réseken bejutó csapadék vagy porhó idővel a gerincelemet is nagyban károsíthatja.

Beépített tetőknél kiemelten fontos a rétegrend, amelynek egyben a porhó ellen is védelmet kell nyújtania a tetőtérben.
A porhó leggyakrabban a gerinceknél és a szellőzőcserepek szabad keresztmetszetén át juthat leggyorsabban a héjalás alá.

Az egyszeresen átszellőztetett tetők esetében -különösen akkor ha a hőszigetelést a gerincig kitöltötték a jobb komfortérzet miatt- az alátétfóliát a gerincen hajtják át, ezért mivel az alátétfólia folytonos, így ez nem jelenthet gondot.

A kétszeresen átszellőztetett tetőknél a porhó bejutására megnövekedik az esély, ugyanis az alátétfólia rendszerint az ellenléc felső síkjára van felerősítve. Sajnos még a szakszerűen kivitelezett alátéthéjazat esetében is számolni kell a szellőzőcserepek nyílásain keresztül bejutó porhóra. Olvadás után pedig megtalálja az utat a további szerkezeti elemekhez.

Ez ellen könnyű védekezni, az ellenléc magasságával megegyező méretű, 5 mm-es lyukakkal ellátott, perforált lemezből hajtott idomokat kell elhelyezni a két alátétfólia közé. Az ilyen elemek a kiszellőzést nem akadályozzák, ugyanakkor a porhóval szemben viszont önzáróak, így megakadályozzák a tetőtérbe jutását.

A szokványos, elemes tetőfedések esetén a porhó tetőtérbe jutását ugyan teljesen nem lehet kizárni, ám ha az eresznél megfelelő méretű kiszellőző nyílást alakítunk ki, akkor a bejutott porhó az elolvadását követően az alátét héjazat segítségével ezen a résen keresztül károkozás nélkül "távozhat".

Ezen kiszellőző rések megléte tehát minden szempontból alapvetően szükséges, ugyanakkor célszerű ellenőrizni, hogy házunk rendelkezik-e ilyen kivezető nyílásokkal.

A legnagyobb csapadékterhelésnek a vápa, azaz a különböző irányú tetőfelületek csatlakozási helyei vannak kitéve. Az aljzatok anyaga fa, ezért a tartós és beázástól mentes csomóponti kialakítás kifejezetten lényeges. A vápákat fokozottan kell megvédeni a bejutó csapadéktól, valamint a porhótól is. Ezt legkönnyebben a megfelelő alátéthéjazattal lehet megoldani.

Mivel ezeken a részeken a faanyagok kapcsolódásának szilárdsága kiemelt fontossággal bír, így a beázás ellen fokozott védelmet igényelnek. Ezt mindkét oldalra kellő szélességben ráfedést biztosító, folyamatos felületű, hosszanti alátétfóliával és lemezeléssel lehet megteremteni.

A kettős védelem biztonsággal megakadályozza e csomóponti részek esetében a porhó bejutását, valamint még a bőséges csapadék vízelvezetése közbeni szivárgásnak is elejét tudja venni.

A fent említett helyeket ezért meglehetősen ajánlott a tetőn ellenőrizni, az esetleges hibákat pedig mielőbb kijavítani. Ugyanis a porhó és a felolvadó hó miatti átszivárgások az idő előrehaladtával komoly károkat képesek okozni a tető szerkezeti részeiben.

Természetesen a javítási, pótlási és kiigazítási munkák kivitelezését kifejezetten ajánlott szakemberre bízni, hiszen a szaktudása garantálja a legjobb megoldások kialakítását.

Források:
http://lakasfokusz.hu
http://www.burkolo.co.hu
http://www.hideg-burkolo-boy.hu
http://ezermester.hu