Védekezés a beázás ellen - 2. rész

Háromrészes cikksorozatunk második részében is tovább elemezzük a beázás elleni védekezés témakörét.

Ezért a vízügyi szakemberek általában azt szokták javasolni, hogy csak az esőzésből betörő vizet szivattyúzzuk ki, de az alulról és oldalról jövő vizet inkább hagyjuk helyben, akármennyire fáj is látni az elárasztott házat. Ez a fizika törvénye, ki kell egyenlíteni a nyomást.

A kerti medencék esetében is ez a legfontosabb, hogy ne alakuljon ki olyan felhajtóerő, amit nem bír már el az építmény. Ha üres a medence és a talajvíz alulról vagy oldalról nyomni kezdi, akkor akár ki is tudja emelni a helyéről, vagy behorpasztja, esetleg megrepeszti. Többek között ezért nem érdemes télire leereszteni a vizet, mivel az egy természetes ellenerőt tud kifejteni az oldalnyomásra. Inkább a fagyása ellen védekezzünk dilatációs elemekkel.

Fontos, hogy áradás és belvíz után a fúrt kutak vagy akár a kisebb helyi közművek esetén is mindenképpen győződjünk meg arról, hogy a víz minősége helyreállt, ismét fogyaszthatja-e ember vagy akár házi- és haszonállat.

Most pedig nézzünk meg néhány egyéb helyszínt is:

Fürdőszoba

Ha egy sorrendet kéne felállítani, hogy a beázás vonatkozásában melyek a fürdőszoba leginkább kritikus pontjai, akkor első helyen a zuhanytálca állna, utána jönne a kád és környezete, legvégül pedig a mosdó a hozzá tartozó területekkel.

Azért a zuhany került az első helyre, mert a legnagyobb vízterhelést kapja a felsoroltak közül és ez leginkább a víz elvezetésre szolgáló tálcában jön létre. Az előre gyártott, boltban kapható zuhanytálcák nagyon sok esetben valamilyen vízhatlan műanyagból készülnek, így mindössze csak két pont marad ahol a víz be tud jutni:

• Az egyik ilyen kritikus pont a zuhanytálca és a falak csatlakozási pontjai,
• a másik pedig a lefolyó illesztése.

Nagyon oda kell figyelni a tömítettségre a lefolyó csatlakozásánál, habár nem ez szokott az egyedüli probléma lenni.

Sokszor előfordul ugyanis, hogy a lefolyót, valamint a csatornanyílást flexibilis csővel kapcsolják össze. Nagy eséllyel bekövetkezhet, hogy ez a flexibilis cső jó párszor eldugul, mivel szűkebb, valamint bordás a keresztmetszete. Problémát jelenthet még az is, hogy sok esetben ezeket a csöveket elég vékony fallal gyártják, így amikor egy spirállal próbálják elhárítani a dugulást, nagyon könnyen átszakadhat.

Ezért annak ellenére, hogy viszonylag könnyű vele dolgozni - ugyanis egyszerű vele a rákötést megvalósítani - mégis, ha lehetséges, akkor kerülni kell a flexibilis csövek használatát.

A fürdőszobai falakba a zuhanyzótálca és a falak csatlakozási pontjain keresztül tud a legkönnyebben bejutni a víz.

A gyárakban előre legyártott zuhanyzótálcákat két féle módon lehet beépíteni:

• vagy az oldalfal burkolás alá építik be
• vagy pedig utólagosan teszik ezt meg, miután végeztek a burkolási munkával

Ha az utóbbi lehetőség merül fel, akkor előfordulhat, hogy a fürdőszoba falától olyan távolságra kerül a zuhanytálca - és emiatt akkora rés keletkezik -, hogy már nem lehetséges a vízbehatolás ellen védekezni. Ez a hiba leggyakrabban akkor szokott előfordulni, ha a zuhanyzót határoló falak nem alkotnak teljes derékszöget. Ha viszont a burkolás alá kerül a zuhanyzótálca, akkor ez a probléma megszüntethető. Ilyen esetekben szilikon fugával kell vízzáróvá tenni a tálca és a csempe találkozását, de bizonyos időközönként nem árt felülvizsgálni az állapotát, hiszen egy egészen apró rés is bőven elég ahhoz, hogy a fürdőszoba falakba juthasson a víz.

Mindenképp érdemes használni a vízhatlan szilikon fugát a zuhanyzó falainak a találkozásánál is, emellett a csaptelepek takarórózsái alatti réseknél is célravezető a szilikon fuga alkalmazás. Sajnos, sokszor ezt „elfelejtik” megcsinálni a vizes kollégák, pedig a víz itt is ugyanúgy képes beszivárogni a fürdőszoba falba. Abban az esetben ha ezekre kellőképpen odafigyelünk, akkor a víz nem lesz képes romboló mennyiségben a zuhanyzóból a falba jutni.

Ugyanakkor ha a víz még át is szivárog a fugákon de nincs repedés rajtuk, akkor nem fog tudni annyi víz bejutni, hogy ne legyen lehetősége később visszapárologni is. Régen se okozott különösebb gondot a beázás, még akkor sem ha nem volt vízszigetelés a zuhanyzók burkolatai alatt.

A beázás csak akkor jön létre, ha repedés keletkezik és nem állítják helyre. Még ha jól is van kialakítva a csempézés alatt a vízszigetelés de repedés keletkezik, akkor is sokszor megesik, hogy a repedésen átjutó víz máshol bukkan fel.

Ez azért lehetséges, mert az egybefüggő szigetelés elvezeti a vizet, ami bejut a burkolat alá és sok esetben akár méterekkel arrébb kerül elő. Ebből pedig az következik, hogy ha a beázás megakadályozása a fő cél, akkor mindenféleképpen a legfontosabb védelmi vonalat kívülről kell megcsinálni. Ezt úgy kell kivitelezni, hogy a kívülről érkező víz bejutását gátló vízzáró szilikon réteg minden esetben sérülésmentes legyen.

Nagyobb mennyiségű víz bejuthat a burkolólapok alá is, mégpedig a beépített zuhanytálcában kialakított csempézés fugáin keresztül, vagy a lefolyó és a csempézés találkozásánál.
Ennek megakadályozása érdekében mindig figyelni kell rá, hogy az épített zuhanytálca vízzáró réteggel legyen ellátva, még a burkolat alatti rész is. Ez azért fontos, mert itt akár egy jóval magasabb vízterhelés is érheti a beépített zuhanytálcát.

A fürdőkád esetében is, akár csak a zuhanytálcánál, két féle módon lehet megoldani a tökéletes szigetelést:

• vagy utólag
• vagy a burkolat alá beépítve.

Ha utólag kerül a helyére a kád, akkor a fal és a kád pereme közti résen van lehetősége a víznek a bejutásra. Ebben az esetben igen nagy kellemetlenségeket képes okozni, ugyanis olyan helyre is lehetősége van bejutni, ahová abszolút nem lenne szabad. Éppen ezért, ilyen esetben a kád pereme és a fal közötti rés tömítettségének állandó kifogástalan állapota - és ennek fenntartása - a legfontosabb cél.

A burkolat alá betett, vagy más néven a beépített kád gyenge pontjai (akár csak a tálcás zuhanyzók esetében), a kádperem és a fal találkozásánál van.

Nagyon gyakran előfordul, hogy a beépített kád pereme nincsen jól rögzítve, folyamatosan mozog. Ezért az a szilikon ami a vízzárást biztosítaná nagyon hamar tönkremehet, valamint áteresztheti a vizet.

Fontos kihangsúlyozni ugyanakkor, hogy ezt a problémát nem a burkolat alatti szigeteléssel lehet megoldani, hanem az első védelmi vonallal, a falcsatlakozás vízzárását állandóan biztosítani kell. Ez azért fontos, mert így az a víz ami bejut, el lesz vezetve és a burkolólapok alatti szigetelési rétegeken túl fog megjelenni. A védelmet azzal érdemes kezdeni, hogy a beépített kád még a legminimálisabban se mozogjon. A kád peremeit tökéletesen kell rögzíteni a beépítésekor. Ha pedig ez megtörténik, akkor a résekbe juttatott szilikon nem fog tudni károsodni, mivel ha nincs mozgás a kádban, akkor nem állhat fent annak a veszélye, hogy megrepedjen a szigetelés.

Az a kád, amelyik jól van beépítve, jóval kiemelkedőbb szigetelést biztosít, mint amelyik mozog. Ha tömítés mégsem lenne megfelelő, akkor azt rögtön javítani kell, tehát a folyamatos ellenőrzés kifizetődő lehet.

Nagyon fontos továbbá, hogy a beépített kád és a beépített mosdó környezetében lévő burkolólapok is szigetelve legyenek (vagyis legyen második védelmi vonal is).  Ez abból a szempontból lényeges nagyon, hogy így a beázás elleni védelem a lehető leghatékonyabb lesz.

Terasz

A terasz burkolatán átszivárgó víz komoly károkat okoz, pláne, ha a terasz alatt helyiség is van. A beázás megszüntetése olykor csak komoly anyagi ráfordítással oldható meg.

Hogyan előzhető meg a terasz beázása?

Először is tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy még a tökéletesen elkészített terasz burkolati fuga is minimálisan ugyan, de átengedi a felületére eső csapadékot. A bejutott víz nagy része viszont a legtöbb esetben ki is párolog.  Ez a körforgás természetesnek mondható cementkötésű fugák esetében mindaddig, míg ez az egyensúly fennáll.

Ez az egyensúly gyorsan képes felbomlani, amikor a terasz fugáin repedés keletkezik. A repedésen keresztül könnyedén a terasz burkolata alá jut be a csapadék. Az esetek többségében ez a bejutó víz túlságosan nagy mennyiségű, így nem képes egészében kipárologni. Ilyen helyzetekben a víz felgyülemlik a terasz burkolólapjai alatt, ami fagypont alatti hőmérséklet esetén felfeszíti a lapokat, így bekövetkezik a terasz burkolásának felfagyása.

Azt sem árt tudni, hogy a már megrepedt fugán átszivárgó víz miatt - akár van a terasz burkolat alatt vízszigetelés, akár nincs - mindenképpen be fog következni a burkolólapok felfagyása.