A hallgatóknak van egy jó meg egy rossz hírünk...
A rossz, hogy mocskos drága az albérlet; a jó, hogy egyre többet fizetnek a cégek a diákmunkáért.
Országosan az átlag munkabér kétharmadát viszi el az albérlet, ami nem kevés terhet ró a felsőoktatásban érdekelt diákok mintegy felének szüleire. Ennyien kényszerülnek ugyanis otthonuktól távol tanulmányokat folytatni, ill. kezdeni. Azok a szerencsések, akik otthonról járnak tanulni, ők is önállósodnak, ezért ők is keresik a munkalehetőségeket. Azonban így is a hallgatók 60%-a részesül kisebb-nagyobb szülői támogatásban - derül ki a MŰISZ Iskolaszövetkezet korábbi felméréséből.
Jó tudni, hogy a szeptembertől érvényes új iskolaszövetkezeti törvény szerint a diákoknak is jár öt munkanap után két pihenő, ill. 13 ledolgozott naponként egy nap szabadság, valamint a minimálbér! A ki nem vett szabadságokat a munkáltatónak pénzben kell megváltania. Akik nem iskolaszövetkezeten keresztül találnak munkára, rájuk a szerződésben vállalt kötelezettségek vonatkoznak majd.
Polcfeltöltés mint diákmunka
Jó hírnek számít, hogy a nyári munkát vállaló diákok előtt az egyre növekvő általános munkaerőhiánynak, ill. a cégek nyári szabdságolása következtében, egyre több pozíció nyílik meg: akár főállású munkakörök betöltése iránt is, melyek során a minimálbér felett akár 15-20%-kal is kereshetnek. Az előző évekhez képest, amikor a diákoknak nem volt könnyű nyári munkát találni, mára ez megváltozott és a cégek egymás kezéről csapják le a fiatal munkavállalókat.
A diákok számára hagyományosan a szakképesítést nem igénylő állások érhetők el (árufeltöltő, pénztáros, gyári összeszerelő, gépkezelő, stb.), de egy-egy jó képesítéssel - ilyenek jellemzően az IT-hez kötődő munkakörök: designer, webfejlesztő, programozó, stb. -, akár komolyabb munkát is rájuk bízhatnak munkaadóik - természetesen magasabb kompenzációs csomag ellenében.
Aki ért a grafikához, programozáshoz, többet fizető munkát találhat suli mellett
A diákmunka a karrierépítés nulladik lépése is egyben, azonban itt is megfigyelhető egy paradigmaváltás. Míg korábban a hallgatók boldogan helyezkedtek el nyári munkára egy-egy nagy nevű cégnél akár kevesebbért is - csak azért, hogy elmondhassák, hogy dolgoztak már annál a cégnél -, mára ez erőteljesen megváltozott. A hallgatók - talán a megnövekedett megélhetési költségeik miatt, pl. albérletárak - szívesebben döntenek a többet ígérő állásajánlatokat kínáló cégek mellett. A név már kevesebbet nyom a latban.
Hiába nőtt meg azonban jelentősen a nyári diákmunka anyagi megbecsülése, ez sem menti meg a hallgatókat attól, hogy családi segítségre szoruljanak, ill. hogy egész évben dolgozzanak megélhetésük biztosítása érdekében. Márpedig a tanulás és a munka gyakran összeegyeztethetetlen, hiszen óhatatlan, hogy egyik ne váljon a másik kárára. Ritkán megy a kettő együtt.
