Kína megoldása a szellemvárosokra - 2. rész

Tovább kell csökkenteni az új házak építését Kínában.

A kínai önkormányzatok és a fejlesztők tudatában vannak az el nem kelt lakások tömegével és készek rá, hogy tegyenek ellene. Az egyik út a kereslet-kínálat elmélet alkalmazása: minél kevesebb lakóingatlan kerül piacra, annál nagyobb a kereslet irántuk.

A helyi önkormányzatok felügyelik, mennyi új területet tettek elérhetővé lakóingatlanok létesítésére, a fejlesztők pedig eldönthetik, hogy a meglévő lakóházak számát növelni, vagy visszaszorítani és eladni a már meglévőket áll-e az érdekükben. A nagy, ellenőrizetlen városiasodási robbanásnak már vége Kínában, és ott, ahol az eladatlan lakások és házak vannak túlsúlyban, drasztikus intézkedéseket láthatunk ennek visszaszorítására.

Sok szempontból Kína egy kitalált gazdaság. Az önkormányzatokat, a bankokat és sok céget is ugyanaz a szervezet működteti: a Kínai Kommunista Párt. Szóval, amikor adósságról beszélünk, nem a nyugati értelemben vett körbetartozásra kell gondolnunk. A párt is egy szervezet, amely kezdi átlátni, mi a különbség a hosszú távú stabilitás és a rövid távú nyereség közt, valamint, hogy ez több, mint egy önsegélyezés, ami kihúz a bajból - különösen akkor, amikor az ingatlanpiac sok más ország egyéb iparától is kezd függeni.

Guangdong tartomány jelenleg arra csábít néhány nagy, állami tulajdonban lévő vállalkozást, hogy felvásárolják a készleten lévő, eladatlan házak tömegét, írja a South China Morning Post, egy helyi, online híroldal. Az elkövetkező három évben Guangzhou vállalta, hogy csökkenti a nyereséges, ám eladatlan lakásokat 20 millió négyzetméterrel, egy olyan program keretében, ami állami bérlakásokká alakítja őket.

Bár ez a megoldás még nem mondható általánosan elterjedtnek Kínában, de azt megmutatja, hogy egyes önkormányzatok felléptek már az évtizedek óta burjánzó városi terjeszkedés problémás mellékhatásai ellen. A nagyvállalatok, mint például a Starbucks, évente több száz üzletet zárhatnak be, továbbra is sikeresek maradnak, mivel a nyereségük meghaladja a veszteségeiket. A kínai urbanizációt ugyanebben a megvilágításban kell vizsgálnunk. Hogy pontos képet kapjuk Kína tágabb ingatlanpiaci helyzetéről, csökkentenünk kell a kudarcokat, a sikerek ellenében, valamint a lényeget szemlélni.

A lényeg pedig az, hogy a kisebb fejlesztések számos kudarcát egyszerűen nem mérik fel, szemben a nagy urbanizációs sikerekkel, amelyeket Shenzhen-ben, Shanghai-ban, Wuhan-ban, Guangzhou-ban, Changsha-ban, Zhengzhou-ban, és Chengdu-ban is láthatunk - egyszóval olyan helyeken, amelyek a bolygó gazdasági szempontból legdinamikusabb városaivá váltak. Merrill Lynch szerint 50-ből 12 nagyobb kínai városban hiány mutatkozik a rendelkezésre álló lakások terén, a lakáskínálat pedig a gazdaságilag létfontosságú helyeken, mint Suzhou, Zhuhai és Nanjing, pont hogy ez a cél.

Nem minden új város válik sikeressé, és nem minden vidéki terület kiterjesztése hozza a toronyházak erdejének benépesülését, csak azért, mert oda tervezték.

Forrás: Forbes.com